A Balaton ajándéka

Magányra vágytam, és a nyílt vízi horgászat mellett döntöttem. A nyílt vízi horgászatnak nagyon sok előnye van, többek között hogy változtatni lehet a horgászat helyszínét, és szinte minden horgászmódszert ki lehet próbálni. Én a nyílt vízről nád felé való spiccbotos horgászat mellett döntöttem. A Steffi hajómmal a megszokott nádöbölnél lehorgonyoztam. Etetés és a készség bevetése után, a várakozás pillanatai következtek. Gondolataim elkalandoztak. Az ünnepség kapcsán eszembe jutott István királyunk államalapítása, az akkori civilizált, keresztény nyugathoz való csatlakozásunk, a akkori rend és a kiszámíthatóság és ezzel szemben a jelen korunk globalizált anyagias, minden téren értékválsággal teli napjai jutottak eszembe. Elmélázásomat az úszó mozgása szakította meg. Elmerülése után megemeltem a 6 méteres spiccbot és éreztem a hal húzását. Dévérkeszeg volt annak is a kisebbje. Így megy ez ebben az évben, leginkább a keszegféléket lehet fogni, de hol vannak a pontyok? Horgásztársaimmal beszélgetve csak a panaszt hallani, - nincs hal a Balatonban. Az okokról megoszlanak a vélemények. Vannak akik az előző évek gyenge telét ( lehetőség adódott a vermelő halak lehalászására), és a forró nyarakat okolja, van aki a túletetés, van aki egyszerűen a nagymértékű lehalászást meg a rabsicok tevékenységét említi az okok között.

Szerintem ezek így együtt. Tény hogy most is a nádszélben ,finom szerelékkel horgászva a kis keszegeket aprítom, néha akasztok egy-egy nagyobb példányt. De ni csak! Újabb kapásom van. Bevágás után a spiccbot karikára hajlik, és a víz alatt valami ellenállhatatlan erő megindul oldalra. 

Egy idő után módosítja az útvonalát és a nádfalat veszi célba. Még a nádfal előtt sikerül megfordítanom de most meg az oldalt elhelyezkedő hínaras felé veszi az irányt. El is éri. Próbálom erőltetni, hátha kijön, de a 12-es előke megadja magát. Az előkecsere után az előbbi esemény még kétszer megismétlődik, mintha valaki videóra felvette, majd lejátszotta volna. Gyors döntés. A spiccbotomat lecserélem egy 8-as bolognaira, 18-as főzsinór, 16-os előke, talán ezzel sikerül.

A bevetés után nem sokat kellett várnom, az úszó feltolása, és rövid oldalazása majd elmerülése után bevágtam. Éreztem hogy a horog jól akadt, és megkezdődött egy különös tánc a hal és köztem.

A hal jobbra, én balra, Ő elindul a nád felé, én próbálom megakadályozni hogy bemenjen, a hal a hínaras felé veszi az irányt, én onnan húzom magam felé. Ez így ment mindaddig míg a hal a számára különös tánca bele nem fáradt és végül megadta magát. Szákolás, rövid gyönyörködés után ismételt csalizás, kukorica, csonti szendvics kerül a horogra. Az élet videóján az előbbi jelenet még egyszer megismétlődik melynek a végén még egy gyönyörű pontyot szákolhattam meg, aztán mint egy varázsütésre leálltak a kapások. Mit is gondoljak. A Balaton mintha tudta volna hogy az üdülési szezonnak vége és úgy döntött, hogy megajándékoz egy gyönyörű horgászélménnyel? A késő nyári nap lemenő sugarai is mintha rám mosolyogtak volna. Köszönöm Balaton.