A hosszú előkés "majdnem method" végszerelék
Az idei év változást hozott a finomszerelékes feeder versenyhorgászatban. A legjelentősebb változást az előke minimum 50 cm szabály eltörlése volt. Amikor tudomásomra jutott a változás, egyből egy régebbi cikkem jutott eszembe, ahol hosszú előkével methodoztam. Van e létjogosultsága, előnye vagy hátránya? A cikkből kiderül.
Nem oly rég, volt szerencsém egy igazi mesterhorgásszal együtt horgászni. A történet egy teljes napos utazással kezdődött, ugyanis a közös horgászatunk helyszíne a romániai Doripesco volt. A tesztcsapatom tagjaként én is részt vettem egy többnapos horgászaton ahol jelen volt a többszörös Holland bajnok Jan Van Schendel. Most szeretném megosztani az olvasókkal azt a mérhetetlen egyszerűséget és teljesen letisztult technikát, amit ott tőle láttam. Ezt a technikát azóta is kisebb nagyobb sikerekkel itthon is próbáltam alkalmazni. Azonos körülmények között sokkal többet lehet vele fogni, mint más hasonló módszerekkel.
A felszerelés
Gyakorlatilag bármelyik feederbottal működőképes a technika, úgy vettem észre a lágyabb botok használata előnyösebbek. Először is, mert sohasem kell messzire horgászni, másrészt a nagyobb halak erejét ezek a botok jobban elnyelik. Fontos, hogy a felszerelés könnyű legyen, mert majdnem végig kézben van tartva. Éppen ezért kisméretű, 30-as orsót használt, amire dobóelőke nélkül került fel a főzsinór. A 0,18 mm-es megfelelő választás lehet akadó mentes terepen, akadóson persze, ahol keményebben kell bánni a hallal, ott egy-két mérettel vastagabbat válasszunk.
A végszerelék
Itt el kell időznünk egy kicsit. Ahhoz, hogy megértsük miért is ilyen jól működik ez a technika, meg kell értenünk a szerelék lényegét. Ez nem más, mint az, hogy a végszerelékünk gyakorlatilag három dologból áll. A zsinórból, a kosárból, és a horogból. Vagyis semmi felesleges súly nem terheli a szereléket. A hal, ahogy megemeli a csalit vele együtt a zsinórt, mi már látjuk és érezzük is, de a hal még nem. Bármerre is húzza a szereléket, soha nem lesz „ejtős” kapásunk. Sokaknak ismerős lehet a dupla hurkos végszerelék. A nagyobbik hurokba kerül az etetőkosár, a kisebbikbe pedig a horogelőkét hurkoljuk.
Etető TIPP:
Jan természetesen a saját etetőanyagját használta. Ezt lemásolni nem kell nekünk, inkább csak pár dologra kell figyelni. Az Ő intenzív, halas keveréke az itthoni vizeken ma már biztos hogy működne, ezért a hagyományos keverékek mellett ezek közül is választhatunk. Az oldódásnak a lehető leggyorsabbnak kell lennie, hogy feleslegesen ne vegyen el tőlünk időt. Ezt elérhetjük úgy, hogy szárazra keverjük az etetőanyagot. Ezzel azonban vigyázni kell, mert a sok felszálló szemcse elhúzhatja a halakat, ez csak nehéz etetőanyaggal kivitelezhető. Vagy gyorsíthatjuk valamilyen szemes és élő anyag hozzáadásával is az oldódást. Mindkettő külön-külön is jó megoldás, de együtt igazán hatékony.
Jan módszere
Az alapozó etetést a kész szerelékkel, de előke nélkül készíti. A nagyméretű kosarat megtölti, de nem nyomja bele keményen az etetőanyagot. Eldobja a szereléket, majd magasba emeli a botot. Ezzel utólagosan tudja irányítani a röppályát, valamint a beakasztott zsinórklipsz miatt, így fékezi szereléket. Amint a zsinór megfeszül, a botot ráengedi a vízre és megvárja, hogy a kosár a fenékre érjen. Vár pár pillanatot és egy erőteljesebb rántással indítva kitekeri azt. Ekkor az etetőanyag kihullik a kosárból. Ezt mérnöki pontossággal még vagy 5-10-szer megtette. Ez volt az alapozó etetés, a technika első, korántsem elhanyagolható része.
TIPP:
Bár Jan anno egy erőteljesebb rántással ürítette az etetéskor az etetőkosarat, én manapság inkább az apróbb rántásnak vagyok a híve. Oka egyszerű, ha valamiért nem jókor (elégé kioldódott etetőanyagnál) rántjuk a nagyot, akkor azt egyszerűen elhúzzuk az etetésről. Az apróbbaknál kisebbet tudunk hibázni.
A horgászat
Aztán felhurkolta a 40 cm-es előkét, felcsalizott és megtöltötte a kosarat. Majd ahogy az etetés alatt, ismét felemelt bottal irányította a bedobott szereléket. Megvárta, amíg leül az a fenékre, és ismét várt egy pár pillanatot (csak annyit, amíg kicsit oldódik az etetőanyag) (1. számú ábra). Majd óvatosan húzott egyet a szereléken, de nem többet 40 cm-nél (2. számú ábra)! A felesleges zsinórt feltekerte, és a spiccet egyenesen (tehát nem megfeszítve) hagyta. Ezzel egyértelműen azt érte el, hogy a kosárból kiszóródó etetőanyag tetejére húzta a csalit. Ezzel a mozdulattal el is készítette a hosszú előkés method módszert. A kosár messze került a csalitól, még véletlenül sem zavarja a halat táplálkozás közben.
„Tökéletes elgondolás, tökéletes kivitelezés!”
A kapások
A következőkben olyan dolognak kell történnie, amit itthon Magyarországon nehéz lesz honosítani. Ugyanis a technika sokadik fontos eleme a kézben tartott bot. Csak így lehetünk közvetlen folyamatos kapcsolatban a csalival. Egy bot, egy horog, egy csali, de mindezek, ha helyesen kiviteleztük, akkor sokkal több kapást eredményez, mint a kétbotos többhorgos módszerek.
TIPP:
A lazára hagyott zsinór nagy előnye, hogy az a fenékre süllyed, így nem, vagy csak kevés beleúszós álkapásunk lesz.
A jegyzetek
Kint rengeteg jegyzetet készítettem, hiszen én is tanulni mentem. A kiértékelés már itthon történt, itt kezdtem átlátni a háttérben lezajló, kintről nem érthető dolgokat. Majd ezt követően határoztam el, hogy magam is megtanulom a módszert. Persze minden új dolog még tartogat buktatókat és vele párhuzamosan hatalmas élményeket.
Jó horgászatot!
Fontos!
Sokszor láttam, hogy Jan változtatta az előke hosszát. Ennek pontos oka az, hogy a mederviszonyok, valamint a bot akciója, miatt máshogy helyezkedik el a visszahúzás után a csali. Nagyon fontos, hogy pontosan a megfelelő méretű legyen az előke. 40 cm kiindulási alapnak megfelelő.
Előnyei:
A lehető legpontosabb etetőanyag és csali kapcsolat.
Minimális végszerelék kiegészítő igény.
Mindenféle aktívan táplálkozó halra alkalmazható.
Egyáltalán nem, vagy csak nagyon ritkán gubancolódik.
Hátrányai:
Csak közelre kivitelezhető.
Begyakorlása időigényes.
Speciális feeder kosár kell hozzá.
Túlságosan nagy csalikkal nem használható.
Kocsis László
