A következő generáció

Akkoriban más volt a helyzet, most a természet adta lehetőségeket nem szabad minduntalan kiaknázni, azaz kihasználni, mert a gyerekeinknek még ennyi sem marad. A mai korban a nagyüzemi haltenyésztés korszerű technológiája ellenére is kevés a természetes vizek halállománya. Ezek minden horgásznak a szívügyének kell lennie.

Legutóbb erről is, és ilyen témákról beszélgettük a gyerkőccel a vízparton. Még csak tíz éves, de szerintem nem lehet elég korán a tiszteletre nevelni. Akkor érünk el eredményt, ha már neki is természetessé válik a halak védelme, és a fotózás utáni visszaengedése.

Történt azon a napon, hogy nagy sóhajok közepette hajnalban felkeltettem, hogy indulni kell, már be van pakolva a kocsiba. Az egynapos horgászatok csak hajnalban indulással kezdődhetnek. A vízparton már a Carp Zoom tesztcsapat vezetője, Henrik barátom várt. Éppen a bevetés előtti pillanatokban értünk le a partra. A hatalmas csomagunk kipakolása után jómagam is megkevertem az etetőt, s persze közben következő kommentáron járt az eszem.

Így a következő gondolatot osztottam meg: a vizek védelme miatt csak friss, érvényes szavatosságú etetőanyagot és csalit szabad használni. A megmaradt, netalán penészes etetőanyagoknak a szemetesben a helyük. A romlott etetőanyagot a halak nem fogyasztják el, így az rothadni kezd, rontva a víz minőségét. Ha nem friss csalit használunk, akkor saját esélyeink rontjuk. Ebből kifolyólag a Carp Zoom termékek majd mindegyike visszazárható (kivéve az egy horgászatra összeállítottak). A tégelyes csalik pedig záró fóliával vannak ellátva, ez garantálja a minőség megtartását.

Közben elkészült az etetőanyag, a szemcsék kellően megszívták magukat nedvességgel. Már csak az Attraktor Aromát kellett hozzáadni. Ezt legtöbbször akkor használom, ha rövid időre megyek horgászni, és kevés, de hatékony etetőanyagot használok. Az előkészített végszereléket egyszerűen csak felcsatoltam a főzsinór végére, és jöhetett a csalizás, no meg persze az észrevétel.

A csali a horog mellett? Igen, a hajszálelőke használata lehetővé teszi, hogy a csalihoz képest egy-két számmal kisebb horgot használjunk (akár szakáll nélkülit is). Ezzel a horoggal pedig kisebb sebet ejtünk a halon. Könnyebben, gyorsabban gyógyul. Már láttam a szemében a következő kérdést, és már válaszoltam is. Minden bizonnyal fáj a halnak a horog általokozott szúrás, ezért kell a lehető legkisebb méretűt használni.

A hajszálelőkére felkerült két szem szúnyoglárvás kukorica, közéjük pedig egy mini Pop Ups bojli. Így csak annyira könnyült el a csali, hogy a horog tartotta a fenéken. Nem nagy ördöngösség, mégis a csali sokkal feltűnőbb. Bedobás után közösen vártuk azt a pillanatot, amikor a spicc karikába hajlik. Az országos szabályzat szerint gyerek horgász csak úszós készséggel horgászhat, de az egyes magán tavak ettől eltérhetnek, ezért engedtem meg én is.

Apa, kapás! - ez a kiáltás zökkentett vissza a valóságba a merengésből. Automatikusan nyúltam a bothoz. Majd bevágás után a kezébe nyomtam, had tanulja ő is. Már a matracon pihegett a ponty, amikor jött a következő gondolat.

Látod ezért hoztuk azt a sok kiegészítő felszerelést. - mondtam magyarázóan. A sebfertőtlenítéshez a sűrű szövésű nagyméretű merítőből egyből a vizes matracra tettük a halat. A merítőháló minél sűrűbb, annál nehezebben akad bele a ponty fogazott bognártüskéje. A matrac a vergődő halat védi az ütődésektől, fontos hogy vizes legyen, mert így sérül a legkevésbé a nyálkahártyájuk. A táskából előkerült az apró sebfertőtlenítő spray, és lefújtuk a horog ütötte sebet és a többit is. A fárasztás során nem csak a száj szokott sérülni.

A fogások száma persze nem állt meg egynél. Jöttek szépen sorban az egyen pontyok, pont ahogy reméltem. Gyakoroltuk a fárasztást, a merítést és természetesen a csalizást is. Horgásztunk, beszélgettünk, tanultunk és persze fotóztuk a természetet és a kifogott halakat.

Azonban minden jónak egyszer vége szakad, a szendvicsünk is fogyóban volt, és még két óra autókázás állt előttünk. Így kiadtam az ukázt, pakoljuk össze, hagyjuk úgy itt a partot, ahogy találtuk: tisztán és rendezetten.

Mindenkinek feladata a part tisztasága! Annyi helyen látni eldobott szemetet, amikor a szemetes mindössze csak pár méterre volt. Mindent összeszedtünk, a legapróbb darabkákat is. Akár a miénk volt akár nem. Majd búcsút intettünk a barátoknak és a víznek, tiszta lelkiismerettel indultunk haza.

Ezzel az írással én nem világmegváltó dolgokról szerettem volna írni, inkább apróságokról, amikkel összességében tehetjük szebbé a jövőnket, a halak jövőjét! Hiszen talán közös a jövőnk...

Írta: Kocsis László
Fényképezte: Tóth Henrik és a szerző