A süllős „gumizás” avagy mikor kezdődik a pergető szezon?

Gumizás:

A pergetés egyik műfaja, ha lehet ilyet mondani, a plasztikokból készült csalikkal történő „gumizás”. Ez azt jelenti, hogy gumihalakat, twistereket, különféle rák utánzatokat tűzünk fel JIG horgokra és módszeresen áttapogatjuk a medret. Kiemelt helyek persze azok, ahol a ragadozók meg tudnak bújni, gödrök, törések, akadók, kövezések, víz alatti fák, elsüllyedt csónakok és még sorolhatnánk a különféle preferált haltartó helyeket. Ez a módszer egy igen aprólékos kifinomult horgászati módszer, a kontaktus folyamatos a műcsalival, annak minden rezdülése fontos jel számunkra. A ragadozókat meg kell keresnünk és be kell eléjük pöccinteni a csalinkat.

Mivel Duna mellett lakom, legtöbb esetben ott is horgászom, de nagyon szívesen megyek el más vizekre is, ilyen például a Balaton. A Balaton számomra nagy szerelem, egyrészt a gyerekkoromban több esetben vittek el a szüleim nyaralni, ami kellemes emlékekkel töltött fel, de már akkor is jelentős szerepet kapott a peca. Akkoriban még úszós, esetleg klasszikus fenekező módszerekkel kergettük a keszegeket, pontyokat, de manapság barátok segítségével a tartásokon a gumihalas pergetés játssza a fő szerepet.

Nyári eset:

Balaton teljesen más felszerelést kér, mint a Dunai gumizás. Sokkal kisebb súlyok elegendők, hisz nincs akkora mélység és nincs sodrás! Ezért a csalis táskám súlya is szerényebb lehet. Az előző alkalmak alapján a csalik típusa, mérete, és színe is konkretizálódott a fejemben, ezért abból is leszűrten, kevesebbet vittem magammal.

Szerencsémre a PredatorZ termékek magyarországi teszthorgásza lehetek, ezért a szortiment gumihalas palettájából vittem főleg magammal. A márka hangzatos külföldi neve valójában egy hazai céget, a Fisch Kft. –t rejti, minden termék itthoni fejlesztés és tesztelés alapján lett beépítve a kínálatba. A márkát érdemes figyelemmel kísérni, mert folyamatosan bővül a kínálat. Már most is sok hasznos cuccot találunk meg a botoktól, orsókon át a műcsalikig. Idővel a tervek szerint a pergető horgászok számára egy teljes termék kínálat lesz elérhető. Ennek megfelelően a már jól bevált Rumba, Samba, Tangó gumihalak mellett az új típusok is szerepet kaptak, a Combi Dancer és a Bit Dancer.

Egy ilyen peca nagyon jól megmutatja, hogy jó úton járunk-e, mert a többiek melletti fogás bizonyítja, hogy jó a csalink, vagy sem. Eddig egyetlen esetben sem kellett vereséget szenvednem, tudtam tartani a darab számot a többiekkel, sőt! Nem versengünk, de azért számolgatjuk ki mennyit tudott fogni.

Térjünk vissza a pecára:

Nagyon korai időpontra terveztük az indulást, mint két esetben, annyira hogy szinte fájdalmas volt a kelés. Persze ennek az egyik oka, hogy előtte este sokáig szakmázunk, pergetés, pergetés, és pergetés a téma. A kómás hajnali készülődés után teljes vak sötétben hajózunk a tartás felé, csak a parti fények jelentenek némi támpontot és persze a radar. Nagy Gábor kapitányom jelezte:

-          Jönnek más csónakok is, de vannak is már a pályán. Hogy honnan látta fogalmam sincs, de lehet az én szemem még nyitva sem volt kellő kép, vagy eltakarta a szem héjam.

Hamar oda értünk, én még mindig semmit nem láttam, de kiderült, ezzel csak én szenvedek, mert mindenki köszönt és mindenki felismert mindenkit. Fejlámpa fényénél előszedtem a jónak vélt gumikat, 3 illetve 5 gr JIG fejekkel készültem. Nem volt szél, a mélység is 3 méter körüli, ez elegendő lesz. Gábor adta az itinert:

-          A part felé dobj (kézzel mutatta a megfelelő irányt), a törés szélét fogod húzni.

Ezt is tettem, mint egy jó diák és suhintottam a csalimat a part felé.

Kezdésnek egy 3.5 gr JIG fejre 5 cm-es gumihalat tűztem, sárga színben. Oda készítettem még a egy 9 cm-eset zöld/sárga színben.

Bot spiccen nem éreztem a JIG lekoppanását, mivel sötét volt, a zsinóromat sem láttam mikor lazul be. Akkor pecázzunk érzésre! Bedobást követően vártam 10 másodpercet, ennyi idő alatt le kellene érni a csalinak, óvatosan beletekertem kettőt, éreztem az akadót, kicsit beragadt a JIG. A vezetési technika sokféle lehet, egy tekerés/szünet, két tekerés/szünet, bottal való beleemelés és megannyi lehetőség. Hogy melyik a jó azt nem lehet előre tudni, tényleg meg kell érezni, lehet, hogy a sűrű emelések hozzák meg a sikert, de lehet a nagy emelések, amelyeknél a csali jobban elemelkedik a fenékről. Az sem mindegy milyen súllyal horgászunk, mert ez is gyorsíthatja, vagy lassíthatja a csali vezetést. Ha sok a súly, akkor gyorsan kell emelgetnünk, agresszíven kell vezetni a csalit, ha kicsi a súlyunk, akkor egy-egy beletekerés közt lassabban hull vissza a gumihal, több ideje marad úszni.

Akciók:

Két alkalom teljesen más volt, hisz az egyiknél a korai időszak volt az eredményesebb, a második alkalomnál pedig minél világosabb lett, annál több kapás érkezett. A szél is jelentősen befolyásolhatja a napot, a tapasztalatok alapján a kis szél érkezése erősíti a táplálkozásukat a süllőknek. A kapások a sötétben, amikor álmosan és nagyjából 50-60 számú pulzussommal vezetem a csalit, igazi adrenalin fröccs! A semmiből érkezik egy villámgyors, éles ütés. Minél nagyobb a hal, annál erősebben érzi az ember a kezében, vállában az áramszerű csapást. Illetve a hal súlyának a függvénye is, hogy a bevágásunk mennyire ragad be, ha nagy a halunk, akkor a botunk dolgozza ki a bevágást, ha kicsi a hal, akkor egyből elemeljük a fenékről. Vannak persze a maszatolós kapások is, ezeket nehezebb észrevenni és be kell vallani, kell sok alkalomnak a kézben lennie, hogy ezeket el tudjuk különíteni az akadótól. Előfordul olyan is, hogy a süllő csak lenyomja az állával a csalit, ekkor nem minden esetben érezzük az egyértelmű oda vágást, csak elnehezül a cucc a kezünkben. Gumihalas pecánál mivel a kapást követően egyből be is vágunk, legtöbb esetben szájszéli akadásunk van. Ezért van, hogy nem minden esetben tudjuk kivenni a süllőt, leakad, kirázza a fejével a horgot, vagy csak azt vesszük észre, hogy a gumihalunk fele eltűnt.

Őszi és a téli epizódok a Dunán:

Ahogy kezd hűlni a levegő, sokak számára akkor jön el az idő a pergetésre. A fehér halak már nem táplálkoznak olyan intenzítással mint a melegebb vízben, ezért a horgászok előszedik a pergető felszerelést. De sok esetben látom már, hogy a fehérhalas szerelék mellett ott pihen a pergető cucc is. Régebben én is úgy gondoltam, hogy csak az este vagy a kora reggel hozza meg a süllőket, a part széli kaffanások jelzik, hogy eljött a vacsoraidő. Ekkor szoktuk bevetni a wobblereket, de ezek az időszakok, a fényváltás időszaka, nagyon rövid, nekünk pergető horgászoknak nem elegendő. Mit is lehet tenni, meg kell keresni a süllőt és napközben is fel kell kelteni a figyelmét a műcsalinkra. Ahogy az előző sorokban is írtam a Balatonnal kapcsolatban, a Dunán is haltartó helyeket kell fellelnünk, ahol a süllő napközben tartózkodik. Szerintem a Duna ilyen szempontból nehezebb pálya, ezért a balatoni horgászok biztos megköveznek, de állításom arra lapozom, hogy sokkal több az olyan víz alatti hely van, ahova be tud lapulni a tüskés. Illetve a melegebb vizekben sokkal jobban szétszóródnak, elfoglalják a kis territóriumukat, de a hidegebb vízben elhagyják azokat és elkezdenek csoportosulni. Ez többek közt a kishalaknak is köszönhető, mert olyan helyen választanak a ragadozók is, ahol a táplálék is fellelhető. És akkor még nem beszéltünk a vízállásról, ha magas a víz, akkor is máshol vannak, ha kicsi a víz, akkor szintén. Egy idős halász mondta nekem, „egy élet kevés a Dunát kiismerni”. Ő még azt is felhozta, hogy a Duna mindig építi és bontja magát, amelyik zátony jó volt pár éve, az lehet ma már nem jó, de lehet nincs is már meg.

Mikor, hol?

Napközben a fent említett tartásokon pihennek, olyan helyet kell keresni, hogy a sodrás nem erős, ahol kicsit belassul a víz, mert egész nap nem fog a süllő sem úszni a sodrással szemben. Kőgátak öbleiben a víz visszafelé forog, lassan áramlik, sok esetben itt két lépcsőben alakul ki a mederben egy gödör. Ezek oldalában szoktak pihenni a törésen, de el kell találni, hogy a mélyebbik, vagy a sekélyebbik gödör oldalában tartózkodnak. Jók a torkolatok is, ahol szintén a Duna szokott építeni egy zátonyt, ezek oldalai, ahogy kezd mélyülni a víz, lehet a jó, de akár a gödör alja is számításba vehető. Szórt kövezéssel szeget partszakaszoknál azt kell megfigyelnünk, hol törik meg a sodrás, honnan érkezik burvány a felszínre, ott biztos találunk kisebb víz alatti kövezést, vagy egy kisebb mélyedést. Ezekbe is beül a süllő, hisz a sodrás abban a kisebb gödörben is megáll, vagy belassul, annak ellenére, hogy a felszínen erős.

Az időszak is fontos, a legtöbb esetben kora délután van egy idő intervallum, amikor kapásra lehet bírni a fogast. Illetve van egy időszak, amikor a sötétedés után indul be a kapás gumihalra. Ennek oka talán az lehet, hogy fényváltáskor elindul beszerző körútra a banda, majd az éjszaka visszatér az aktív állapotában és ott lebegtetjük mi a gumit neki. Az elmúlt évben szinte percre pontosan érkeztek a kapások.

Story

Telefonon hívott Enzsöl Gábor és kérdezte:

- Mi lesz haver, szökünk?

Ez azt jelenti, hogy ma délután időben ki tudunk-e érni a Dunára. Késő ősszel, már hamar sötét van, ezért a délután kapásokról rendszerint lekésünk, nem volt ez másképp most sem.

- Sajnos meló van, csak később tudok menni.

Mire kiértünk már kezdett sötétedni. Letettük a súlyt, és már szórtam is a pályát. Gábor közönyösen jegyezte meg:

- Felesleges, nem lesz kapás, majd az 5.20 –as gyors, azt várd meg.

- Mi, miről beszélsz?

- Addig nem lesz kapás. Vagy délután eszik, vagy öt óra után.

Kicsit hitetlenkedve fogtam a szavakat és azt gondoltam, ha már végre kint vagyok a vízen én szórom. A Duna bizony nehezebb követelményeket támaszt, olykor 25-30 gr JIG fejeket kell bevetni, ha meg akarjuk közelíteni a meder alját. Télen inkább a nagyobb csalikat preferáljuk, a süllők is a nagyobb táplálékhalra fordítják az energiájukat, kevesebbszer esznek, de akkor többet. A gumihal/JIG összeállítást próbáljuk meg úgy összeállítani, hogy a kombo ne zuhanjon a fenékre. Kevesebb lesz a beakadásunk is, illetve nem kell akkorát emelnünk a csalin, lassan hullik, tovább úszik, illetve tovább ott tudjuk tartani a süllő előtt. Nem biztos, hogy a táplálkozási periódusában van, de ha hosszabb ideig ott tartjuk, talán felidegesítjük kellő kép. Én a PredatorZ Shad Killer 12 cm-es méretű gumihallal kezdtem a pecát. Ez a típus hosszúkás alakú, kis korong farokkal rendelkező csali, nem vereti szét magát, apró rezonanciát kelt. Néha elég, ha csak a korong farok által keletkező víztörést érzékeli a süllő. A legnagyobb süllőimet ezzel a típussal fogtam, bíztam most is a sikerében. Van, hogy csak bele emelek, és visszaengedem lassan, nem is tekerek bele az orsóval, ezt többször is eljátszom. Most is ez történt, az egyik lassú vissza engedés közben órjási ütés érkezett, az egész kezem bele sajgott, és a bot rendesen bele is ragadt, a hal nem emelkedett meg.

- Mondtam az 5.20 –as gyors! ….és az jött, csak pár percet sietett, 17.15 volt!

Hétvégén ki tudjuk használni a délutáni kapási periódust is. Nem tudnám leszögezni, hogy melyik az az óra, mert volt már, hogy dél körül, de volt, hogy délután kettő után sikerült több süllőt fogni. Ezek a periódusok rövidek, fél óra, maximum egy óra. Hasonlóan a fényváltáskor észlelhető part széli süllőrablásokhoz.

Konzekvencia

Végső összegzést levonva, szerintem a nap közbeni pergetés süllő esetében a „gumizás” legeredményesebb! Akkor, amikor nem keresi a táplálékot, a plasztik csalinkat tudjuk az orra előtt lebegtetni, azzal tudjuk felingerelni és kapásra bírni. Az is igaz, hogy több idő kell az elsajátításához, mint pl a wobbleres pergetés esetén, de ha kitartóak vagyunk, akkor nagy élményekben lehet részünk!

Írta: Hodula Tamás