
Ablakos megoldás
Távolra pontosan és hatékonyan
Téli időszakban gyakran a halakat a parttól távol, a mélyebb részeken kell keresni, ilyenkor a legtöbb horgász egyből a nehéz, hosszú feeder botokra gondol, a végén a jól bevált bordás kosárral. A finoman táplálkozó, messze tartózkodó halakhoz különleges szerelék kell. Van egy egyszerű megoldás, egy kicsit más kosarat kell akasztani a végszerelékbe.
Bár itthon még újdonságnak számítanak a „window” (azaz az ablakos) feeder kosarak, külföldön már pár éve megjelentek és előszeretettel használják. Mára a boltokba különböző, sok esetben jól variálható kosarakat is kapni. Alkalmazásuk egyedi helyzetekben lehet igazán eredményes. Kialakításából fakadóan nagyon pontosan lehet vele távolra dobni, a visszatekerésnél kis ellenállást fejt ki, tehát könnyű kitekerni (gyors). Az ablakos megoldás lényege a tömény élő és/vagy apró szemes csali pontos bejuttatása, akár mélyebb, vagy extrém mély (víztározó) vizeken is. A megtöltött kosarat kevés etetőanyaggal zárjuk le, így biztosan a fenékre érkezve fog csalogatni. Néhány kosárnál már találkozhatunk aszimmetrikus kialakítással is, ennek előnye, hogy mindenképpen felfelé fog állni az ablak, amikor a kosár a fenékre ér.
Végszerelék
A téli, hidegvízi végszerelékek összeállítása nem bonyolult. Törekedjünk a sallang mentes, csak a legfontosabb kiegészítőkre. A lehetőség szerint a legkönnyebb összeállítást válasszuk, még távdobás esetén is. A gubancgátlót köthetjük erőgumiból (fonott főzsinórnál ajánlott), vagy dupla sordrott monofilből is (pl. a főzsinór anyagából). Ennek nagyon fontos a megfelelő méretezése. Lógatott szereléknél, a gubancgátlónak 2-4 centiméterrel túl kell nyúlnia a kosár aljától. Itt vigyázzunk, ha kosarat cserélünk, ellenőrizzük ezt a „túllógást”. Az előke hosszának a megválasztása is fontos, dévérkeszeg horgászatnál 50 cm-nél indul. Célzott ponty horgászatnál vehetjük pár tíz centivel rövidebbre. A horgot sem egyszerű megválasztani. Meg kell találni a megfelelő összhangot. Fonott főzsinórnál lehet egy kicsit erősebb a horog szár, monofilnél, lehet vékonyabb is. Mivel távhorgászatról van szó, nem szabad nagyon kicsi horoggal próbálkozni (no14-16), mert a halat ki is kell húzni. Ha túl kicsi a horog, akkor felesleges sérüléseket okozunk a megakasztott, de meg nem fogott halaknak.
Tipp:
Sokan tévhitben vannak azzal az elgondolással, hogy a távoli dobásokhoz erős feeder spicc kell. Egy klasszikus feederboton a dobást a bot nyéltag felöli 2/3-ával végezzük, ez adja át az erőt a zsinórral a végsúlynak, legyen az klasszikus vagy method kosár. Persze azért vannak határértékek, pl. egy extra heavy bothoz ne használjunk 1 OZ-ás spiccet, mert kárt tehetünk benne. Vannak helyzetek, amikor nem a mély rész, hanem a közvetlen mellé dobott csalival fogunk sok halat. Ennek oka lehet az ilyen helyeken felgyülemlett iszap (iszapkút). A bomló, rothadó növényzetet és törmeléket kerülik a halak.
Csobbanás után
A csepp alakú, ablakos kosaraknak a nagy pontosság mellett van még egy nagyszerű tulajdonságuk, méghozzá az, hogy csobbanáskor kicsi a hangjuk (kis felület érintkezik a vízzel). Sokak számára ez nem létfontosságú, azonban, nagyon sok esetben előnyünkre vállhat. Esetleg sekély vízen horgászunk, vagy egészen a parszegélyhez közel, ahol a halakat zavarná a csobbanás, akkor ezt a kosarat használjuk.
Etető keverék
10 fok alatt a hazai békés halfajok nagyon keveset táplálkoznak. Ezért az ilyen horgászatok alkalmával nagyságrendekkel kevesebb etetőanyagot kell használnunk. Ha túlzó mennyiséget juttatunk be, az zavaró is lehet, vagy egyszerűen nem fogja a hal megtalálni a horogcsalinkat. Tehát a jelszavak: töményet, tartalmasat. Ezt sokféle képpen érhetjük el. Ilyenkor az aroma mennyiségét növelhetjük, a magasabb szénhidrát vagy magas halliszt tartalmú etetőanyagokat próbáljuk. Kevés mennyiséget, fél -1 kg-ot elegendő egy tartalmas horgászatra megkeverni. Azonban ezt, a lehet még azt az otthon melegében, vagy a pincében tegyük, hogy a vízparton ne fagyjon le a kezünk. Arra is érdemes figyelni, hogy a vágott gilisztától és bábtól plusz nedvességet kap a keverékünk, így akár ragacsossá is vállhat.
Vágott élő
A lehűlt vizekben az élőanyagok használata felértékelődik. Csontkukac, pinki, giliszta, báb, esetleg szúnyog lárva használata nagyban növeli a fogásunk eredményességét. Ilyenkor szúnyoglárvához nem igazán lehet hozzájutni, ezért érdemes a nyáron megmaradt lárvát, jól felporozva lefagyasztani. Kiengedés után bár mozogni nem fognak, csalogató íz és aromája tökéletesen megmarad. A csontkukacot is fagyaszthatjuk, ha élve használjuk, azért nagy mozgásra ne számítsunk, mert 3-4 fokos vízben már ők sem aktívak. Ha mégis szeretnénk egy kis aktivitást, pl. a horogcsalinál, egy jól zárható dobozban a zsebünk melegében tartsuk, innen csalizzunk. A gilisztát se hagyjuk otthon, egy ollóval frissen összevágva tegyük az ablakos kosárba, mellé pár szem bábot. A rafináltabb horgászok a bábot még meg is roppanthatják, hogy a benne lévő folyadék távcsaliként működjön. Legegyszerűbbek úgy tudunk lenni, ha a gilisztát és a bábot együtt egy kézi működtetésű késes vágó gépben tesszük, és kissé összevágjuk. Az így készített masszát tegyünk aztán a kosárba, majd etetőanyaggal zárjuk le. Így bizonyossággal nem fog vízközt kijönni a csali.
Tipp:
A fenéken nyugvó szereléket bizonyos időközönként, maximum háromszor meg lehet mozdítani. Ez abból áll, hogy egy kicsit arrébb húzzuk a végszereléket fenéken (30-50 cm). Ilyenkor a csali meglibbenhet, amire a halak felfigyelnek. Másrészt a zártabb kosarakból ilyenkor a csalétek kikerül a fenékre. Nem ritka az az eset sem, hogy az így megmozgatott végszerelék végén hal van. Ez a hideg vízben lelassult halak táplálkozásából adódik. A nagyobb testű halak ilyenkor megállnak egy-egy finom falat felett, és nem úsznak tovább.
Verseny infó:
Fontos, hogy bár nem nyitott kosárról beszélünk, a feeder versenyek alkalmával, mind a hazai, mind a nemzetközi szabályzatok alapján engedélyezett forma.
Kocsis László