Domolykók a Dunából

Szerettem volna halas képeket készíteni az új wobblereinkről, ezért szóltam Gábor barátomnak, hogy legyen segítségemre. Egy részt többen több dobásig jutunk, több csalit ki tudunk próbálni, illetve fényképezni is könnyebb, ha van segítség. Viccesen visszakérdezett, hogy emlékszem-e a Hofi viccre, amikor az átkos rendszerben megmondták, hogy egy malacnak mennyit kell fialnia? Ott 10 darab volt az elvárt mennyiség, de csak 4 született, ha jól emlékszem rá…..

Ebben az évben a szeretett Dunánk vízállása nem szokványosan alakul, tehát nem bizonyult egy sima feladatnak, mint mondjuk az előző években. Sokszor van magas víz, mostanság és ami a legzavaróbb, hogy hirtelen árad és apad. Ha a víz magas, akkor a halak szétszaladnak az ártérbe, erdőkbe, amit lehetetlen meghorgászni. Nő az életterük, ami pont olyan, mint ha kis vízállásnál sokkal kevesebb lenne a hal. Az áradás koszos, szemetes vizet hoz, illetve az erős ingadozás nagy nyomással is jár, amit szintén nem viselnek jól. Ez biztos befolyásolja őket, hisz nekünk is tud fájni a fejünk, ha erős front érkezik.

A srác nagy wobbler gyűjtő, de mondtam neki, hogy csak botot hozhat, csalit nem. Ma mindenképp a PredatorZ wobblerekkel fogjuk szórni a pályát. Tesztre szántam ezt a pecát, még véletlenül se nyúljon félre…gondoltam. Botot is adtam volna neki, de a zenész a saját hangszerén tud legjobban muzsikálni, ezért ezt az örömöt meghagytam a számára.

Induljon a pergetés:

Kihajóztunk nagy reményekkel telve, mint minden alkalommal, de titkon sejtettük, hogy nem lesz ez annyira sima mutatvány. Próbáltunk első próbálkozásra balint keresni, megvallom őszintén, hogy kevesebb sikerrel jártunk. Ígéretes partrészeket végig csorogtunk, lestük a pályát, hogy hol bukkan fel balin, fröccsenős rablása mikor árulja el az őt. Ez elmaradt, de azokat a helyeket ahol szokott állni mégis megszórtuk, hátha egy olyan periódusban érjük el, amikor nem eszik, de az elé tett wobblerre reflexszerűen odaver. Hát nem vert oda, pontosabban alig, pedig precízen horgásztuk a jó helyeket, ami előzőleg rendszerint adott halat.

Áttörés:

Váltani kell, ha valami nem működik… tanakodtunk, gondolkodtunk, mit kellene másképp csinálni és azt találtuk ki, hogy felejtsük el a nagy balint, van ilyen is, most épp nem fogunk pózolni matuzsálem fenekeszeggel. Lejjebb mentünk wobbler méretben, majd újból neki kezdtünk a csorgásnak, hisz bíztunk a helyben. Az első dobásokra Gábornak volt egy kisebb balinja, kölyök volt, tán még méretes sem. A következő percekben viszont éreztem, hogy hal van a wobbleremen, apró, de agresszív ütéseket kaptam. Ilyenkor arra is gondolhatunk, hogy valamibe bele húztuk, de a többszöri ütés egyértelműsítette, hogy hal okozza ezt. Ami ilyet produkál, az pedig kizárólag a domolykó lesz! Azonnal nyúltam a dobozhoz, hogy megkeressem a Chub Wobblert, ami tavasszal rengetek jászt adott. A Chub kissé süllyed, ezért domizásra kiváló típus.

Visszatekintés a tavaszi jászozásra:

Március vége felé, kimozdul a jászkeszeg a mélyből, éledező természetnek és a szaporodási ösztönnek köszönhetően, elkezdenek sóderes zátonyok környékén nagy számba gyülekezni. Táplálkozásuk is intenzívebb lesz, ezért nekünk, horgászoknak egy nagyon jó lehetőség, pergetni rájuk. Apró wobblerekkel lassan, vagy csak a sodrásban tartva, de gumi csalikkal is jól foghatók. Jász egész évben szinte fogható, de minden évszaknak meg van a maga sajátossága.

Domi:

Domolykóra másképp kell horgászni, mint balinra, lassú vezetéssel, időnként megállítva kell vezetni a csalit. Balin szereti a csobbanás követő gyors bevontatást, a domolykónak viszont akár ott is hagyhatjuk a wobbler csobbanást követve, és kis idővel később megindíthatjuk. Ami még nehezítette a pecát, hogy a magas víznek köszönhetően nyaldosta a víz a bokrok alját, ahova a csalit be kellett juttatni, ezért nagyon pontosan kellett horgászni. Ha nem tesszük oda precízen a wobblert, nem veszi észre, és mivel óvatos hal nem ugrik métereket ki egyből a csobbanásra. Persze van, amikor nem sikerül kivitelezni és feldobjuk a fára, ha szerencsénk van, akkor le tudjuk szedni, ha nem akkor baj van, mert akár el is veszthetjük a csalit.

Azt kell még jól belőni, hogy milyen távolságra vagyunk a parttól, mert ha túl messze csorgunk, akkor nem tudunk pontosan dobni a bokrok alatti lyukakba, és a nagy távolság miatt túl sokat kell tekerni a csalit mire, újra dobhatunk. Közelebb kell menni, de még megtartani azt a távot, amikor nem zavarjuk el őket. Azt ugye mondanom sem kell, hogy lehetőleg csendben, zörgésmentesen tevékenykedjünk, sőt, ha lehet, inkább üljünk a csónakban. Parti pergetőknek azt tudom javasolni, hogy nagyon óvatosan lépkedjenek, és ha van lehetőség, akkor sodrás iránynak felfelé is próbálják meg a part szélt dobni.

A Domolykó mindenevő ezért bogarakat is előszeretettel fogyaszt. Nem véletlenül szereti a bokrok alját, hisz a behulló rovarok azonnal prédává válnak számára. Azt meg kell mondjam, hogy a kisebb folyókon tapasztalatom szerint jobbak a bogár imitációk, mint a Dunán. Bár fogtunk vele itt is, de a Dunában inkább az ivadék a tápláléka domolykónak. Minél nagyobb lesz, annál jobban fog hasonlítani a balinra, akinek egyértelmű a kishal lesz a fő tápláléka.

Kicsit hadd rugaszkodjak el a domolykós pecától, bár ebben a cikkben főleg erre tereltem a hangsúlyt, ez az epizód a vízen róluk szólt, hisz ők voltak partnerek. De a szortimentben szerepelnek további jó wobblerek. A magyar vizekre, ragadozó halainkra meg fogjuk találni az optimális típust. Persze végtelen lehetne a lista, csak ha saját kívánságaimat veszem alapul, mert forma, szín alapján nincs a vége a lehetőségeknek. Balinra süllőre, csukára, ha csak a legkedveltebb ragadozókat nézem, akkor több wobblert is felfedezhetünk, amelyek eredményesek!

Írta: Hodula Tamás