Egyszáz centiméteres előkével
Amikor a milliméterek is számítanak… A feeder horgászatban ritkán, de vannak olyan esetek, amikor extrém hosszú előkét kell használni. Amíg a method módszernél a rövid, akár 5-7 cm-es előkét részesítik előnyben, a folyóvízi feederezésnél, vagy amikor a halak rendkívül óvatosan kapnak, előkerülnek a 60, 80 vagy akár az 100 cm-es előkék. A hosszú előkéhez tartózó módszer elsőre bonyolultnak tűnhet, de megéri egyszer megtanulni, hiszen a legreménytelenebb helyzetekben adhat kimagasló eredményeket.
Miért is van rá szükség?
Folyóvízen már rég óta használják a hosszú előkéket. Az oka a kosárból kioldódó szemcsék helyzete. Az áramlás ezeket a szemcséket valamint az illatokat egy vonalban elsodorja. Ebben a vonalban kell lennie a csalinak is. Gondoljunk bele, ha 10 cm-es előkét használunk, akkor azt csak azok a halak találják meg, amelyek teljesen átúsztak az etetőanyagunk felett. Erre egy jó minőségű etetőanyagnál kicsi az esély.
Fontos a megfelelő, jó minőségű etetőanyag kiválasztása.
Másrészt állóvízen azért lehet rá szükség, mert az óvatosan kapó halak a rövid előkés csalit gyanúsnak tartják, és egyszerűen nem veszik fel. A hosszú előkés csalival például a dévérkeszeg gond nélkül felemelkedik a táplálkozó pózba a jellegzetes kereső (fejen álló) pózból. Ilyenkor gyanú nélkül úszna tovább a szájában a csalival, ilyenkor már határozott lesz a kapás, jó helyen fog akadni a horog.
Ő már megvan!
Mikor ne használjuk!
Ha folyamatosan figyeljük a kapásokat és a horog akadását, akkor gyorsan megtudjuk jó e az előke méretünk. Ha csak rángatások vannak, és nem tudjuk a kapásokat megfogni akkor növelni kell az előke hosszát (állóvízen és folyóvízen egyaránt). Azonban, ha több halunk szájának nem a szélében, hanem mélyen (a kopoltyú környékén) akadt a horog, akkor ez egyértelműen azt jelenti, hogy hosszú az előkénk. Ilyenkor későn vesszük észre kapást, és a halak már javában csámcsognak a csalinkon. Ilyenkor sok esetben maradandó károsodást okozunk a halnak. Ezt, ha lehet, kerüljük el.
A használat előnyeit kitárgyaltuk, most következhet a használat, ami elsőre bonyolultnak tűnhet. Ha ezt az előke méretet biztonsággal, akarom mondani gubancolódás nélkül szeretnénk használni, érdemes néhány alapvető szabályt betartani.
Nézzük őket sorban:
Vastagabb zsinórból toldás
Én sohasem készítek ilyen hosszú előkét. Általában 20-30 cm-es előkéket kötök az előketáblára. Ha szükséges akkor vastagabb zsinórral beletoldok. Egy külön előketáblán mindig van nálam 0,20-as zsinórból készített 20-40-60-80 cm-es toldás (zsinór darab, mindkét végén hurokkal). Persze nem csak a spórolás a cél, a drága, de jó minőségű előkezsinórral, hanem a vastag merev, zsinórtoldás csökkenti a gubancolódás esélyét. Ez volt az első lépés.
Közbeiktatott erőgumis toldás
Ezt a megoldást idén nyáron kezdtem el használni.
Barátoknál láttam még a feeder OB felkészítő versenyeken. Átgondolva a dolgot több előnye is van a közvetlenül a kosár alá kötött 10-15 cm-es erőguminak (tehát a kosár és az előke-toldás közé). Első, hogy mivel merevebb az átlagos zsinórnál, segít elkerülni a gubancolódást. Másodrészt pedig van az eredeti célja. A nagyobb halak fárasztásakor, a halak fejrázásakor tompítja a hirtelen fellépő erőt, amit ellenkező esetben zsinórszakadáshoz vezetne.
Lendületből dobás
Sokat segít, ha a dobásunkat nem erőből, hanem lendületből indítjuk. Ezt persze a lágyabb botokkal lehet a legkönnyebben kivitelezni. A merev botok hirtelen adják át a dobási energiát a végszereléknek, és ilyenkor rántunk rajta egyet. Ebből lesz a gubanc. Javaslom, ha nem horgászunk messzire, mindenképpen lágy (médium) botot válasszunk. Ezekkel is sikeresen meg lehet fogni az akár kapitális halakat is, a fárasztás élménye sokkal nagyobb.
Fárasztás közben.
Nem túl nagy csali
Végül, de nem utolsó sorban mindenképpen meg kell említenem, hogy ez a módszer nem működik a nagy és nehéz csalikkal. Dobáskor ugyanis ezek a csalik külön életet élnek és pörögve, forogva valahogyan mindig a főzsinórra gubancolódva érkeznek a vízbe. Akkor jó csalink mérete, ha a kosarunk azt a levegőben szépen húzza maga után. Vízbe érés előtt lefékezve a szereléket szépen kiterül a kosár mögött. A fékezés több féle képpen történhet. Legegyszerűbb ha kiklipszeljük a zsinórt, és a bottal fékezzük le a szereléket (Made in Holland cikk). Vagy vízbeérés előtt a kezünkkel ráfogunk a lepergő zsinórra, és így lassítjuk a szereléket (mint a meccsbotos technikában). Mindkettő hatékony, életképes.
Horgászat közben
A szövetségem egy nagyon jó vízhez köt. Ezen a vízen több versenyünk is van év közben. Mivel a finomszerelékes módszerek mindegyike jól működik a csepeli „csőhídi” pályán, úgy döntöttem kipróbálom a feedert is. A már összeállított hosszú előkés szerelék sok szép keszeget adott a feeder OB-n, ezért gondoltam kipróbálom ezen a pályán is.
Tavaly az alacsony vízállások miatt nagyon kevés hal volt. Idén már kicsit javult a helyzet, voltak versenyek, amikor 5-7 kiló keszeget is meg lehetett fogni versenykörülmények között. Persze ha hét közben látogatjuk meg a pályát a fogási esélyeink megtöbbszöröződnek.
Alapozás nélkül nem lehet
Előetetés, vagyis alapozás nélkül nagyon ritkán horgászom. Most is ezzel kezdtem, miután minden felszerelésem és apróságom a helyére került. 6 megtömött kosarat dobtam egymás után a körülbelül 25 méterre kiszemelt helyre. Kiindulásnak a 100 cm-es előke került fel az erőgumi végére. Csalizáskor már sejtettem, nem fogok unatkozni. Számításom bejött, kapás kapást ért. Az etetésre érkező halak percek alatt megtalálták az apró, kimondottan feederezéshez kifejlesztett horgot. Annyira elleptek a dévérkeszegek, a karikaszekeg és a bodorkák, hogy az egyik botot félre kellett tennem.
Etetőanyag
Már javában a fejem felett járt a nap, amikor a halak kezdtek felbátorodni. A horog egyre mélyebben akadt. Ilyenkor kell húsz centimétert faragni az előke hosszból. A kapások száma ez után sem csökkent, minden akadás jól ült. Amikor már szinte a fenékre érkezéskor kapásom volt, kipróbáltam az egyedüli szelektáló lehetőséget, ami a rendelkezésemre állt. Megpróbáltam variálni a csontkukacok színét.
Csak pirosat, csak sárgát, csak fluot.
Az eredmény nem maradt el, a három-négy piros féreggel a nagyobb dévérkeszegeket is be lehetett csapi. A sárga csokorral persze kispontyot sikerült fogni. A fluo nem mutatott kiugró eredményt. A bejuttatott kevés etetőanyag is hatalmas mennyiségű halat vonzott. Mivel meggyőződtem a technika sikerességében, a horgászatot befejeztem.
Összegzés
Eredményesen alkalmazható technika. Hiszen látva tanul az ember, ha folyamatosan odafigyelünk a részletekre, akkor rengeteget tudunk fejlődni.
A horgászataink kivétel nélkül sikeresek lesznek. Már tudom is hol fogom legközelebb kipróbálni, egy nagyhalas tavon…
Írta és fényképezte:
Kocsis László
