
Emeld meg a csalit
A vízközti keszegezés - A feeder szerékeket bemutató sorozat következő részében, Kocsis László egy vízközti szerelék összeállítást mutat be. Azonban senki ne higgye, hogy csak keszeget lehet vízközt fogni!
Biztos vagyok benne, hogy minden horgásznak volt már úgynevezett betli napja. Ezeken a napokon egyszerűen semmilyen csalival, aromával, vagy csodaszerrel nem sikerül kapást elérni. Pedig a hiba a mi „készülékünkben” van, nem a halakban. Ilyenkor az esetek többségében egyszerűen csak rossz helyen keressük a halat. Ilyenkor elő kell vennünk azokat a végszerelékeket, amelyekkel máshol, jelen esetben vízközt lehet halat fogni.
Jó, de mikor?
Vannak előjelek, amelyek segítik a döntést. Ilyenek a láthatóan felszín közelében úszkáló, fröcskölő halak. Sokan vallják, hogy a látott halat nem lehet megfogni, de meg lehet, mert a legtöbb hal, jelen esetben a keszegek csoportos halak, és ahol egy van, ott van több is. A másik nagyon fontos előjele a vízközt tartózkodó halaknak a behulló szerelék döcögése. Ilyenkor a főzsinór egyszerűen elakad a halakban. Ezt a bedobás után az érzékeny spiccen nagyon jól látni. Olyan mintha többször érne fenékre a kosár. A harmadik és legnyilvánvalóbb jele a szituációnak, a bedobást követő azonnali kapás. A kosár után, a lassan fenékre ülő csalit, a vízközt tartózkodó keszegek előszeretettel tekintik természetes tápláléknak. Ha ilyen helyzetekkel találkozunk, érdemes célzottan vízközt horgászni.
Infó
Sokakban felmerül a kérdés, miért tartózkodnak a halak egy-egy, a fenéktől feljebbi vízrétegben, amikor ott nincs vagy csak nagyon kevés táplálék van. Sok elmélet született már, de a legkézenfekvőbb a vizek hőmérsékleti rétegződése. Ilyenkor egy szinte határozott vonal mentén válik el a hidegebb és a melegebb víz. Ezeket a rétegeket keresik fel a halak, a hideg vizet kerülve.
A határok
A módszernek persze vannak határai. Álló, vagy lassan áramló vízen lehet alkalmazni. A vízközt ingázó halak csalogatása nehezebb, hiszen ott nem lehet helyben tartani az etetést. A halak viselkedése itt más, mert folyamatosan ingáznak fel-le, akár végigjárva a teljes vízréteget. A másik határ szerintem a horgász kitartása. Ezek a vízközti horgászatoknál nem ritka a gyors ütemű, akár 2 perces bedobás sem. Az ok egyszerű, ez a metódus így működő képes, mert a vízközti etetést fenn kell tartani, ezt pedig csak a nagymennyiségű és gyors ütemű etetéssel lehet megvalósítani.
Tippek az etetéshez
Az etetőanyag választásnál fontos feltétel hogy a keverékünk nedvesen is könnyű legyen. A keverésnél is érdemes egy kicsit szárazabbra hagyni, így már a vízbeéréskor oldódni fog, egy etetőanyag és felhő csíkot húz maga után a kosár. Ebben a sávban, egy adott vízmagasságban biztosan megáll a hal (legtöbbször dévérkeszeg, karika keszeg, lapos keszeg). A hatásmechanizmust egy kevés ködölő, felhősítő adalékkal segíthetjük (ilyenek: litou, extra litou, különböző löszös földek).
Tipp
Az etetőanyag keverékünk egy része lehet un. etang típusú, mert ezek tartalmaznak felszálló elemeket. Így a fenéken kioldódott keverékből felszálló csalogató szemcsék a vízközti halakat helyben tartják.
A szerelék igen egyszerű
A végszerelék egy feltételnek kell megfelelnie, ez, hogy minél egyszerűbb és a lehetőségekhez képes a legkönnyebb legyen. A lassan süllyedő kosárból több etetőanyag oldódik ki. A kosárnál érdemes a ritka hálós variánsokat használni. A horogelőke megválasztásánál érdemes a merevebb fajtákat választani (akár fluorocarbon), mert így a gubancolódás lehetősége csökken. A horog kulcsfontosságú, több okból is. A vízközti horgászat fő hala a keszeg (persze más hal is megfogható így), a keszegek fő csalija a szúnyoglárva. A szúnyogos horgászathoz vékony húsú, könnyű, rendkívül hegyes horgokat kell használni. A lebegtetéshez használ lebegő csalik sok esetben csak segédek a horgon. Vagyis ha csak ezekkel (puffasztott köles, rizs) csaliznánk, nem érnénk el kapást!
A lebegtetés eszközei
A lebegtetéshez kis túlzással mindent lehet használni, ami könnyebb a víznél. Mégis azt mondom, ha lehet, MINDIG TERMÉSZETES anyagokkal lebegtessük meg a csalik. Így elkerüljük, a bár jelentéktelennek tűnő, de mégis valós környezet szennyezés. Ne használjunk hungarocell golyót, műanyag szivacsot, vagy gumit. Használjunk puffasztott vagy extrudált kukoricát, puffasztott rizst vagy kölest. Ezek lebomlanak a vízben, vagy természetes táplálékai lesznek a halaknak.
Tipp
A lebegtetésre használt csalinkat mindig ellenőrizzük le, meddig bírja a víz alatt. Sok esetben ez rövidebb idő, mint gondolnánk (arról nem is beszélve, hogy a mélyebb vízben a víznyomás ezt még fel is gyorsítja). A felcsalizott horgunk dobjuk a kézmosó tálunkba, így látni fogjuk meddig tarthat a vízközti horgászat.
Bojlis, methodos vonal
Nem mehetünk el szó nélkül a többi módszerben alkalmazott lebegtetés mellett. A bojlis-nagyponty horgászok, és a method feeder horgászok is kivétel nélkül alkalmazzák a lebegtetett csalikat. Ők azonban nem a vízközt tartózkodó halak miatt, hanem, hogy a csalit megmutassák a halnak. Gondoljunk csak bele, a fenéken elterülő etetőanyag közepén pár centire kiemelt horogcsalit milyen könnyen megtalálja a ponty, legyen szó akár bojliról vagy pelletről.
A végszerelék:
-
Főzsinór: 0,16-0,18 mm
-
Kosár: ritka lyukú, nagyméretű 15-25-25 g
-
Előke: 0,12-0,14 mm, hossza minimum 50 cm
-
Horog: a lehető legkönnyebb, vékony húsú
Szöveg és kép: Kocsis László