Finoman távol

Ha távoli horgászatról beszélünk, akkor a legtöbb horgász egyből a heavy feeder botra gondol, a végén a jól bevált nagyméretű bordás kosárral. A 10 fok feletti vízben ez még rendben is van, de a hideg vízben minden hal másként viselkedik, a ponty is. Ilyenkor a finoman táplálkozó halakhoz teljes más, un. „light” szerelék kell. Tehát van megoldás, csak kicsit más végszereléket kell összeállítani.

Tévhit:

Sokan tévhitben vannak azzal az elgondolással, hogy a távoli dobásokhoz erős feeder spicc kell. Egy klasszikus feederboton a dobást a bot nyéltag felöli 2/3-ával végezzük, ez adja át az erőt a zsinórral a végsúlynak, legyen az klasszikus vagy method kosár. Persze azért vannak határértékek, pl. egy extra heavy bothoz ne használjunk 1OZ-ás spiccet, mert kárt tehetünk benne.

Tipp:

A mélységmérés nagyon nehéz feladat. Első körben inkább, kérdezzük meg a halőrt hol találhatunk mélyebb részeket a vízen. Ha nem kapunk érdemi információt, akkor magunknak kell megkeresni a mély pontokat. A legegyszerűbb, ha megpróbálunk magunkban számolni, becsobbanás pillanatától feszes zsinórral az tapogató ólom fenékre érkezéséig. A képlet egyszerű, azon a helyen kell horgászni, ahol a legtovább süllyedt az ólom.

Tipp:

Vannak helyzetek, amikor nem a mély rész, hanem a közvetlen mellé dobott horoggal fogunk sok halat. Ennek oka lehet az ilyen helyeken felgyülemlett iszap (iszapkút). A bomló, rothadó növényzetet és törmeléket kerülik a halak.

Pontosan oda

A távoli pontos dobásokhoz a felszerelésüknek összhangban kell lennie. A bothossz minimum 3,9 méter, akciója médium vagy médium heavy, a végébe maximum 1,5 OZ-ás spiccet tegyünk. Az orsó lehetőleg 50-es vagy nagyobb, ajánlott nagy dobátmérővel. A főzsinór 0,18 milliméter körüli legyen, viszont mindenképpen érdemes egy vékonyabb fonott előtétzsinórt (0,10 mm) bekötni, ez lesz, az un. dobóelőke. A dobóelőke hosszát a szakirodalom a bot duplájában határozza meg, véleményem szerint nyugodtan hagyhatjuk hosszabbra is, mert a végszerelék átalakításokkor mindig kell levágnunk belőle, így pedig csökken a hossza. Gyakran használok a 3,9-es botokon 10 méter dobóelőkét. A távoli dobásokhoz nagy erőt kell átadni a botnak. Ne féljünk tőle!

Tipp:

A végszereléket a spicctől kb. 50-60 cm-re húzzuk fel és így indítsuk a dobást. A nagy távolság eléréséhez érdemes a bottal a zsinór kifutását követni, hogy minél kisebb legyen annak az ellenállása. Itt jegyzem meg, hogy sokan használnak már vékony (0,08-0,10 mm) fonott főzsinórt a jó dobási tulajdonságai miatt. Ebben az esetben egy vastagabb (0,22-0,26) monofil dobóelőkét kötnek a szerelékbe.

Gubancmentesen

Ahhoz, hogy finomra hangolt, közepes hosszúságú (30-45cm) előkével szerelt végszerelékünk a távolban gubancmentesen érjen feneket pár dologra érdemes figyelni. Ilyen a megfelelő kosár választás. Az excentrikus kosarak kóvályognak a levegőben és ezért gubancolódnak. Ne féljünk gubanc-gátlót használni, ez, ha megfelelőt választunk, akkor nem butítja a végszereléket. Én az egyenes típust ajánlom. A gubancolódást csökkenti egy darab erőgumi bekötése az előke és a főzsinór vége közé. A shocklead eltartja a súlyánál és merevségénél fogva az előkét a főzsinórtól.

Persze százszázalékosan nem lehet elkerülni a gubancolódást, a hosszú előke adta halmennyiség mindenképpen megéri a használatát.

Az első végszerelék a round típusú kosárral van szerelve. Ezeknek a kosaraknak nagy előnyük, hogy nagyon pontosan dobhatóak nagy távolságba is, az etetőanyag könnyen kijön belőle. Én ezt a típust erőgumival szerelem, mert az segít a fárasztáskor a nagyobb méretű kosár rázásait csillapítani. A főzsinór végén egy gumigyöngy fogja meg a forgós karabinerben akasztott kosarat. A forgó másik végében jön a 0,4-0,6 mm-es erőgumi, majd ebbe az előke.

A másik távdobó szerelék az úgynevezett bullet (puskagolyó alakú) kosárral van szerelve. Ez a kosártípus repül a legmesszebbre és legpontosabban. Ehhez a végszerelékhez mindig használok gubanc-gátló csövet, mert a vékony előke különben állandóan visszatekeredne a főzsinórra. Ennek a kosárnak egy hátránya van, hogy üresen is nehéz kihúzni.

Kosárba való

Minél távolabb horgászunk, annál pontatlanabbak vagyunk. Így a csalogató etetésnek, az amúgy is lehűlt vízen nincs értelme. Ezért a kosárba mindenképpen minőségi, jó beltartalmú, jól aromásított keveréknek kell kerülnie. Ezekre a horgászatokra nem szoktam sok etetőanyagot bekeverni, gyakran elegendő mindössze fél-háromnegyed kiló. Ha ízt kell választani a hidegvízi horgászathoz, akkor egyértelműen az édes, erősen gyümölcsöst ajánlom. Ha megmaradt etetőanyagunk, akkor az ne dobjuk ki. Légmenetesen lezárva, a fagyasztóban hetekig felhasználható marad, csak ne felejtsük el kivenni előző este, hogy rendesen kiolvadjon.

Etető tipp:

Ha szükséges az etetőanyag keverékünket ragasszuk meg egy kicsit. Ezt sokféle módon el tudjuk érni. Használhatunk gyári ragasztókat, vagy egyszerűen keverünk a kész nedves etetőanyaghoz egy kis kristály vagy porcukrot. A szénhidrát tartalon növelésével a keverékünk vonzóbb lesz, a cukor pedig összeragasztja a szemcséket.

Szerelék összeállítása:

No 1.

• Kosár: Round, azaz alsó körsúlyos, 35-45 g

• Főzsinór: 0,18 mm monofil

• Dobóelőke: 0,08 mm kör szövött fonott, 10-12 méter

• Forgókapocs: No. 8

• Gumigyöngy: No. 6

• Forgó: No. 10

• Erőgumi: 0,4-0,6 mm, 10-12 cm

• Előke: 0,12-0,14 mm, 25-40 cm

• Horog: vékony húsú, szögletes típus No. 12-14
  
  

No 2.

• Kosár: bullet (dutchmaster) puskagolyó alakú, 45-50 g

• Főzsinór: 0,10 fonott

• Dobóelőke: 10 méter 0,26 mm fluorocarbon

• Gubanc-gátló: egyenes, 8 cm

• Gumigyöngy: No. 6

• Forgó: No. 6

• Előke: 0,12-0,14 mm

• Horog: könnyű, kerek öblű No. 10-16

Figyeljünk a részletekre, hogy a horgászat valóban élmény legyen.

Kocsis László