FOHÁSZ (vitaindító is lehetne)

Talán meglepően hangzik de elsőként a halak imádatát említeném meg. Ez az imádat már ősidők óta fennáll, de az imádat szónak ebben az esetben kulináris jelentése van. Mondjuk ki. Már az ősember is imádta a halat. Gondoljunk csak bele. Az ősembernek a párja így bocsájtotta Őt zsákmányszerző körútjára: - Aztán hal nélkül haza se gyere!!!!! vagy valami hasonló...... 

Hát mert volna a szegény ősember az ősasszonnyal szembeszállni. Hát nem. Kénytelen volt titeket szegény halakat fondorlatos módon megfogni. Aztán különböző fifikás és bonyolult mondjuk ki „borzalmas"eljárásokat okoskodott ki ellenetek( füstölés, sózás, szárítás, fagyasztás, újabban konzervbe zárást) gondolva az ínséges időkre. És mindezt miért? Mert imádunk benneteket. Rántva, roston, pörköltnek, halászléként. Hallani olyan népekről akik nyersen valamiféle szusi-ként fogyasztanak benneteket. Brrrrrrrr. Vannak köztünk olyanok, akik szerelmesek belétek. Ezt azért gondolom mert az az ember aki (a szerelmén kívül) hajlandó hajnalok hajnalán felkelni, rengeteg cuccot összepakolni, azt nagy távolságokba megutaztatni aztán ezt az összes cuccot a vízpartra kipakolni az valószínűleg szerelmes ahogy mondani szokták: - A halak szerelmese. Olyan horgászokat is ismerek akik hajlandóak esőben, fagyban, hóban, tikkasztó melegben éjjel, nappal 8- 10, esetleg 24- 48, de már ismeretes aki 72 órán keresztül ott ült a vízparton és várta a „ szerelmét" mármint a halat. Arról ne is beszéljünk hogy, mekkora összegeket hajlandó költeni azért hogy egy egy „horgászrandevút" össze tudjon hozni. Ha ezekről az összegekről a feleségek tudomást szereznének..........

Olyan horgászt is ismerek aki nem által miattatok hazudni. Kitárja a karját és azt mondja:- Ekkora halat fogtam. Aztán ki tudja, mekkora az akkora? Született is egy fohász is miszerint: - Ó istenem add hogy, akkora halat fogjak, hogy ne kelljen hazudnom. De nekünk a mai kor horgászainak valamiféle lelkiismeret furdalásunk lehet veletek szemben. Ugyanis elterjedt egy „fura" szokás. Már nem az acél hogy, az tányérban kössetek ki, hanem a kifogás után egy közös fotó, aztán vissza az éltető elembe a vízbe. Ez így is van jól. Imádott halaink. Köszönjük néktek hogy az miattatok baráti közösségek, sportegyesületek alakultak. Miattatok versenyeket írnak ki ( már világbajnokságot is) és nemzetek versengenek azon hogy ki hány darabot fog ki egy adott időn belül belőletek. Köszönjük néktek azokat a felemelő pillanatokat amit a vízparton tölthetünk el és élhetünk meg. A csodálatos párás hajnalokat, a napfelkeltét, és napnyugtát. A baráti pecákat, és az ahhoz kapcsolódó „csipkelődéseket, ugratásokat" Köszönjük hogy, vagytok.

Ó halak istene! Reméljük hogy, megbocsájtod nekünk, földi halandóknak, embereknek a halak társadalma ellen elkövetett bűneinket.

Pecatata