
Pataki portyázó pontyok 2
Folytatjuk! - A csemege kukorica színezése.
|
a kukoricát magunk is szinezhetjük |
a konzerből kiöntjük a levet |
|
|
majd egy tiszta zacskóba öntjük |
jöhet rá a szinezőpor |
|
|
felfújjuk |
majd alaposan összerázzuk |
|
|
kész a színezett kukorica, már nincs rikító színe |
csak kupakkal kell etetni, elsőnek a kukoricát |
|
|
majd a kész etetőanyagot |
Sötét színű csalik:
|
|
|
A felszerelést a horgászat hevében pillanatok alatt összeraktam. Az erős gumi végére 0,17mm-es főzsinórra kötött szerelék került. Rajta 2g-os, vastag súlyozható antennás úszóval. A kukorica csali, és a lassan áramló víz miatt 2mm-es antennát választottam. Az ólmozást láncszerűen 6 részben széthúztam. A hagyományos „eljárást” folytatva megmértem a vizet, apró gödröt törést keresve. A tervem az volt, hogy a folyó víz majd itt összegyűjti az etetőanyag szemcséket, én meg ezt meghorgászva fogom a halakat. Két helyet sikerült az apró 15g-os mérővel kitapogatni. A patak közepébe a kukoricát kupakoltam be, mindenféle „kiegészítő” csali nélkül. A túlsó partoldal alá pedig az etetővel összekevert kevés kukoricát, bábot és gilisztát. Bíztam benne, a két hely közül egyik majd csak ad halat. Fontos megjegyezni, hogy hideg vízben az etetőanyagok mennyisége nagyságrendekkel kevesebb. Az etetőanyagból 3 tyúktojás nagyságú gombóc került be, a kukoricából pedig alig egy fél marék.
Türelem halat terem, mondogattam magamban az első kapástalan órában. Lassan úsztattam, egyet, még egyet. Fél óra után bekupakoltam mindkét etetésre egy-egy apró gombócot, és 15-20 szem kukoricát. Ezt is csak azért, hogy amit a sodrás elmosott azt pótoljam. Nem hozott eredményt. Ekkor lépett életbe a „B” terv.
Keressünk másik helyet, jött az ötlet Dávidtól. Ha a halak nem jönnek hozzánk, akkor majd mi megyünk a halakhoz. Nem telt el tíz perc és már a következő helyen mértem a vízmélységet. Etetés, majd úsztatás, majd még egy úsztatás. A harmadikat úsztattam, amikor az úszóm hírtelen elmerült, de vissza is jött. Kapás! Picit visszatartottam a szerelékem, hátha utána fordul a hal. Ismét eltűnt az úszóm. A botot erőteljesen megemeltem, de a gumim teljesen kiszalad, mart a hal a folyásiránnyal megegyező irányba a világ végéig elrohant. Fogtam a 9 méteres bot végét, és azon gondolkodtam, nem biztos, hogy jó választás volt a 0,13-as előke ezekhez az erős halakhoz. A következő pillanatban a halam beleszalad a hínárba és megállt. Én húztam rajta egy erősebben, majd elkezdtem lassan hátratolni a botot, a hal pedig jött felém. Többször nem rohant el, 2 perc múlva már a merítőszákban pihegett.
|
|
|
Pataki portyázó pontyok, megjött a csapat. Rátoltam 15 szem kukoricát, majd egy szép szemet tűztem a horogra is. A negyedik úsztatásra az úszóm ismét elmerült. Bevágtam, de a horgom „csupaszon” jött ki a vízből. Valamelyik rafinált bajuszos megtréfált. Aztán vagy negyed óra csend következett. Gondoltam egyet és az hosszan az etetés alá úsztatva azon vettem magam észre, hogy volt úszóm, nincs úszóm. Megemeltem a botom, majd megint azon vettem magam észre, hogy a másik oldalon valami rettentő erősen húzza a felszerelést.
|
|
Megvolt a második ponty, majd még két ikertestvére követte. Mind, egytől egyig egy szem piros kukoricára. A lassan úsztatott szerelék imitálta a mederfenéken, a patak által elmosott etetőanyag és kukoricaszemeket. Ennek nem tudtak ellenállni a patak pontyai.
A tanulságok levonása:
A speciális körülmények miatt sok apró részletre érdemes figyelni. Ilyen a csalik, az etetőanyagok színe. Fontos, hogy ha rövid időn belül nem fogunk a helyünkön halat, akkor másikat kell keresni. Az is lehet, hogy csak a harmadik vagy a negyedik helyen fogunk halat.
Jó horgászatot!
Írta: Kocsis László