Rakósbottal a pontyok ellen - Partközeli horgászatok
Csalogatni, nem csak keresni kell! Országunkban nincs nagy divatja a rakósbotos pontyhorgászatnak. Pedig egy jól összeállított felszereléssel, egy harmonikus csalogató összeállítással jó eredményeket érhetünk. „Sokan azt hiszik, a rakós botok árai még mindig nagyon magasak. Pedig nem, sőt már egy minőségi feeder összeállítás árán vehetünk magunknak ilyen botot. De akár használt felszereléssel is kezdhetünk ismerkedni az extrém finomszerelékes pontyfogó módszerrel."
Egy kis történelem...
Szerencsésnek mondhatom magam, hogy már korán megismerkedhettem az elsősorban verseny és folyóvízi horgászathoz kifejlesztett hosszú botokkal. Ha ilyen horgászatra szánjuk magunkat, akkor CARP kategóriába tartozó erős botot kell válasszunk. 13 méteres bőven elegendő, a hosszabb már nagyon nehéz, rövidebben pedig tudjuk használni.
 |
 |
Ahogy eljutottak kicsi hazánkba a külföldi újságok, s velük együtt a rakósbotos pontyhorgászat különleges technikái, sokuknak lett a kedvence. Régebben voltak kiegészítők, amiket nem lehetett az itthoni boltokban kapni. Akkoriban még sokat barkácsoltunk. Mára ez is megváltozott, elérhető áron megkaphatunk mindent. Kezdve a sort a nagyméretű csőgumival, és zárva a pulla bung-al.
 |
 |
A csőgumi.
A csőgumit azt hiszem, nem kell külön bemutatni. Általában kétrétegű, kívül egy strapabíró, belül egy lágyabb rétegből áll. A legfontosabb tulajdonsága a tömör gumikkal szemben, hogy nem egy pontban keményedik fel fárasztás közben, hanem fokozatosan. Így fokozatosan nő az ellenállás, amit a halnak le kell győznie, de előbb utóbb feladja. Ideális méret 2,5 mm-től kezdődik. Ezekkel a tíz kilón felüli pontyok is nagy biztonsággal megfoghatók. A nagy gumira nem lehet egyszerűen kapcsot húzni, erre az úgynevezett süni, vagyis egy nagy csomót szoktunk kötni.
Mindkét végén!
A pulla bung-al még sokan nem barátkoztak meg. Ez az egyszerű találmány lehetővé teszi, hogy a fárasztás közben a gumit jobban meg tudjuk feszíteni, így akár a topszettel meg tudjuk szákolni a nagyobb halakat. A megakasztott hal először messzire elszalad, a jó minőségű csőgumi akár NYOLC szorosára kinyúlik. Ezért amikor szákolni akarjuk a halat, a gumi közelebb eső végét egyszerűen megfogjuk és szorosabbra húzzuk a gyeplőt.
Etessünk? De mivel?
Nagytestű barátaink imádnak turkálni az iszapban, onnan válogatják ki maguknak a nagyobb szemcséket. A rakósbotos nagyponty horgászatkor előtérbe kerülnek a szemes etetőanyagok, a kukorica (kemény, és csemege), a búza, a kender, a tigrismogyoró (pl.: tört) valamint a pelletek. ezeket aztán lehet szórni, vegyesen vagy csak külön-külön.
Én előnyben részesítem a kemény kukoricát, ugyanis ha van amur a vízben, akkor az is megáll az etetésen. Így színesedik a fogás. A kisebb szemes magok, és a csemegekukorica kiváló elesége a kárásznak és a compónak is. Mindkét halfaj járulékos a pontyhorgászatnál. Ha tömegesen ellepik az etetésünk, akkor az egyértelműen azt mutatja, hogy a nagyobb halak nem tartózkodnak ott. Aztán, ha egyszer csak megritkulnak a kapások, akkor nagy valószínűséggel valamilyen nagyobb hal tévedt elénk. Persze ezt mutatja az erős pezsgés is. Kisebb és nagyobb pontyok, ahogy túrják az iszapot, abból a gázbuborékok a vízfelszínre úsznak.
Ne az etetésen!
Rakósbotos technika egyik nagy előnye a rendkívül pontos horgászat. Ha módunkban áll, akkor az etetést is bottal, vagyis kupakkal végezzük. Ebben az esetben nem kell külön figyelmet szentelni a szemes etetők megragasztásának. Sok időt spórolunk, és rendkívül pontos. Van még két megszívlelendő megfigyelés, ami jelen esetben nagyon fontos. Először is az, hogy a horog csali térjen el az etetéshez használt anyagoktól. Ettől lesz figyelemfelkeltő! Elég, ha egy kicsit nagyobb, színesebb, vagy más ízű. Másrészt pedig soha ne az etetés középpontjában horgásszunk, hanem a peremén. Így az oda érkező halak mindig a csalinkat találják meg elsőként.
 |
 |
Előke nélkül.
Egy általános szerelék összeállítást mutat be a rajz. A lényege, hogy már a főzsinór is a megszokottól is vastagabb, természetesen a nagyobb halak reményében. Az úszó mérete kicsi, mindössze fél gramm. Nem is ez a fontos, hanem hogy vastag (jelen esetben üreges, levegővel teli) antennája legyen. Ennek kell ugyanis a csalit megtartani. A nagyméretű csali összeállítást a vékony antennák nem bírják el. Ez a kimondottan nagyhalas úszót, három vastag szilikon csővel rögzítem a főzsinóron, erre kerülnek még a puha ólmok, valamint közvetlenül előke nélkül a horog is. A puha ólomra azért van szükség, mert nem sérti meg a zsinórt (általában minél sötétebb annál puhább). Az előkét a csomók miatt hagytam el. Egy plusz előke három plusz csomót jelentene, nagyobb esélyt a szakításra.
Szakáll nélkül jobb
Természetesen az összeállítást egy szakáll nélküli horog zárja. Jobban akad, a lágy gumi folyamatos kontaktust eredményez. Ha valamilyen oknál fogva megszakítana a hal minket, könnyen tud szabadulni tőle. Azt az apró problémát, miszerint a csontkukacok lemászhatnak róla, egy szem búzával vagy kukoricával szoktam orvosolni. Ez nem engedi lecsúszni őket.
Helykeresés
Ha már elég elszántak vagyunk és mindent beszereztünk, akkor már csak helyet kell keresni. Mindenképpen intenzíven horgászott vízterület kell, mert a partközeli mozgás és etetés a vadvízen elzavarhatja a nagyobb egyedeket. Persze nem azt akarom mondani, hogy ott nem érdemes, csak sokkal időigényesebb. Ideális vízmélység másfél méternél kezdődik ide már a gyanakvóbb pontyok is kimerészkednek. Ha találunk magunk előtt egy gödröt, egy medertörést az csak előnyünkre válhat, mindig pásztázzuk át a medret egy fenékmérő ólommal.
Tipp: a kukorica aromásítása nem nehéz, a kevés nedvesség könnyen megköti a poraromát. A pelleteknél ezt egyszerűen úgy tudjuk elérni, hogy egy kis permetezővel megnedvesítjük a felületüket. Így azok is tudnak extra aromát magukra venni, mint egy külső burokként.
Szöveg, kép és grafika: Kocsis László
Megjelent a Pontyvilág Magazin 2009 Októberi számában.
