Sok kicsi sokszor többre megy
A hálóba zsúfolt nyűvek esete a pontyokkal. - Imádok minden tavaszt, jó látni, ahogy ébred a természet a hosszú fagy és a jég fogságából. Ez a természet rendje. Titkon az ember mindig előrébb szeretné hozni, csak a maga javára. Ahogy a vizek többsége megszabadul a jégpáncéltól, és egy pár fokot melegedik, a fogások esélye megtöbbszöröződik. Ilyenkor olyan vagyok, mint a megzargatott hangyaboly, én sem találom a helyem. Minden idegvégződésem az alkalmat, lehetőséget keresi. Szeretnék mielőbb a vízparton ülni, a madárzsivaj közepette a picker spicceket lesni.
Persze aki keres, talál! - szól egy régi mondás. Ráadásul igaz is, így akadtam Attila barátom egyik kedvenc vízére. Szinte nap, mint nap egyeztettünk: van-e jég, látott-e a vízparton sétálva valamilyen halmozgást, vagy fogtak-e a lelkes horgászismerősök a vízen. A válasz bizakodó volt, már azon gondolkodtam meg sem várom a szabadnapon, hanem inkább feláldozok egy nap szabadságot a horgászatra. Aztán egy hírtelen jött hózápor megoldotta gondom, megvártam a szabadnapot.
A horgászat lázában égve már előző este bepakoltam a kocsiba, reggel már csak a finom „gyümölcskölteményes" tea elkészítése volt hátra a majd egyliteres termoszba. Ezt semmi pénzért nem hagynám otthon. A következő szempillantásban már víz felé tartottam, akarom mondani a kocsma felé. No nem egy felesért, hanem azon prózai oknál fogva, hogy csak itt lehet napijegyet venni. Jó üzleti fogás.
Vízhez érve értettem meg, hogy barátom miért győzködött: „Hozz magaddal csízmát, mert nagy a sár!". A parton elolvadó hó mindent feláztatott. Mindent vittem, csak azt nem, az otthon maradt. Így nekem csak a bakancs maradt, aztán a ráragadt súly miatt, majd három kiló plusz sárral szálltam meg a csónakot. Vízre szálltunk, ugyanis a kiszemelt horgászhely, az egyszerűség kedvéért a szemközti szigeten volt. Attila rutinosan átkormányozta a ladikból delegált kompunk, rajta a minimalizált „motyóval".
Egy botzsák - benne két bot és a merítő - , egy horgásztáska valamint egy kisméretű vödör kísért a horgászatra. A felszerelést, mint a lelkes kisdobos, másodpercek alatt hadrendbe állítottam. Mind idáig átlagos horgászatnak tűnne, de a következőkben már felhagy minden hagyományossal. A könnyű pickker botokra pici, de precíz meccsorsók kerültek. Rajtuk 16-os új fejlesztésű, tesztzsinór. A végszerelékhez gyakorlatilag három kiegészítő kell, egy 10g-os gömbólom, egy gumigyöngy (ez nem kötelező, de csomóvédőként hasznos), valamint egy a bojlis technikában használatos „spéci" kapocs.
A kész „szerkó" gyöngy nélkül
Apró horog, 14-es előke
Tipp: tuningolt spicc, egyszerű úszó antennát vágtam félbe, ez van ráhúzva az eredeti festésre.
Így látható minden fényviszony között.
A szereléket egy perc elkészíteni. A főzsinórra felhúzzuk az ólmot, majd a gyöngyöt, és a zsinór végére kötjük a kapcsot. A kapocs szerepe kettős, ide akasztjuk a felcsalizott előkénk és a csalogatásra szánt, apró PVA hálóba csomagolt csontkukacokat. Itt elérkeztünk a szerelék lelkéhez a jó minőségű, hideg vízben is gyorsan oldódó PVA hálóhoz, ami akkor 23mm-es méretű volt.
Aroma a csontihoz
Intenzív illat miatt pár csipet elég
Pillanatok alatt átmozgatják az aromát
Tavaszi ízek
PVA, ami hideg vízben is jól oldódik
Egy marék nyű kerül bele
A tömörítés itt is fontos
Első csomó a csontit fogja
A második pedig a következő csomaghoz kell
Csomók között elvágjuk
Ennél többet nem kell elkészíteni egyszerre
Már a szereléken a csomag
Ezt az összeállítást nem használtam még sokszor, de eredményességéhez nem fér kétség. A „light" végszerelék észrevétlen még a legtisztább vízben is. Tehát a képsorok alapján elkészített kis csomagot felakasztom a kapocsra, majd egy óvatos suhintás a 2,7-es bottal. Az egész szerkó nem repült messzebbre 20 méternél, mert a kiklipszelt zsinór lefékezte. Mint egy partról beugró béka, úgy bukott a felszín alá. Izgatottan ültem az apró székre, és már dörzsöltem a kezem, bízva az egyszerű összeállítás sikerében.
Húzza már! - lelkesedtem az első kapás láttán. De nem volt folytatás, töretlen lelkesedéssel csaliztam újra. Akik olvassák írásaim, azok már találkoztak a kedvenc csali kombinációmmal a két igazi és egy mű csontkukac szendviccsel. A mű csontkukaccal elrejtem a horog szárát, az öblébe pedig két piros élő féreg került. Ezt az alap csalit, ha nincs eredmény vele, esetenként valamilyen tömény aromában szoktam még megmártani.
Most nem volt rá szükség, mert nem telt bele negyed óra, valami megint megtalálta a fehérjebomba terülj-terülj asztalkát... Se szó se beszéd, mintha a harmadik kezem lett volna, úgy vágtam be. Azonnal éreztem az ellenfelem jó erőben van, és nem szeretne velem fotózkodni. A picker bot karikában, az orsó egészen a klipszig engedte a zsinórt. Onnan sehova tovább, már csak a jó minőségű fő és előke zsinórban bíztam. Győztem! A lendületes kirohanást sikerült megállítani, majd egy 5 perces huzavona után már a damilos merítőszák fejben pihegett a formás, már-már nyurga ponty. Gyönyörű látványa azonban nem torpantott meg. A szerelék is és a hal is másodperceken belül a vízben volt ismét, nehogy megfázzon a „drágaság".
Fárasztás közben
Tökéletes belső akadás
Aztán ahogy telt múlt az idő, a szerelékem vízbe érésének helyén apró, de annál gyönyörűbb apró buborékokat véltem felfedezni. Bizony-bizony, ez a jele az iszapban élelem után kuktató pontynak. Amit átfutott az agyamon ez az eszmefuttatás, már a szemem sarkából láttam, hogy az egyik bot spicce megrezzent. Nem volt időm magammal hadakozni, hogy csak érzéki csalódás vagy sem, mert a következő pillanatban az állványon karikába hajlott a botom, ha nem lettem volna mellette, akkor el is vitte volna. Tavaszi hírtelen jött lendület előbb megtört a kerek, két sor pikkelyes pontynál, így ő is a szákban végezte.
Gyönyörű egészséges dunai ponty
Minden kívánságom teljesült, a keszegek és kárászok messze maradtak, de a csontkukaccal három pontyot sikerül lóvá tenni (ezt az állatot hívjuk hallónak...). Hogy a heppiend se maradjon el, természetesen visszanyerték a szabadságuk, és a mai napig békésen úsznak, ha egy nagyobb hal meg nem ette őket.
Esti teríték C&R előtt
Írta: Kocsis László
