Vissza

Versenyfeeder – apró, hasznos trükkök a hétköznapokban

A feederbotos horgászat egyre népszerűbb a finomszerelékes horgászok körében, ezért ennek egyenes következménye, hogy már ebben a technikában is egyre több versenyt rendeznek. Amíg régebben csak pár nívós verseny volt egy év alatt, mára már több tíz versenyből válogathat az, aki kedvet kapott ahhoz, hogy feeder versenyen megmutassa a tudását. Bár Angliában több olyan nagynevű versenyt rendeznek, ahol mindkét technikát (értsd: úszós és feeder) lehet használni, itthon még csak idén, egy versenyen próbálkoztak ilyennel.

Feederes horgászat

A következő képriportban egy alap versenyre való felkészülést szeretnék bemutatni. A versenyeket komoly szabályzat irányítja. Nem szeretném itt a cikk hasábjaiban részletesen kitárgyalni a versenyszabályokat, hiszen azok az OVHB (azaz az Országos Versenyhorgász Bizottság) hivatalos weboldalán megtalálhatóak. Ezek áttanulmányozása és megtanulása a horgászra van bízva.

Mindinkább most egy tematikát, egy megszokott és bevált felkészülést szeretnék bemutatni, amit a versenyhorgászatban használunk (bátran mondhatom nem csak a sajátom, többen ezt használjuk), amiből nagyon sok esetben a hétköznapi horgászatokon is előnyt lehet kovácsolni.

„Többet, gyorsabban, nagyobbat foghatunk,
ha alkalmazásuk beépítjük az „általános” horgászatba.”

Az egyszerűség kedvéért most olyan időrendben mutatom be az eseményeket, ahogy a verseny előtt szokott lezajlani.

8:00-ig:

A versenyzők egy adott helyen regisztrálják indulási szándékuk (befizetik a nevezési díjat). Minden jó verseny része a gyors korrekt eligazítás. Ezt követi a sorsolás, majd mindenki megkeresi a kijelölt helyét.

8:30-kor

Mindenki elfoglalja a helyét, innentől indul igazából a felkészülés. Vannak esetek, amikor az etetőanyagot már korábban megkeveri a horgász (korábban kitárgyaltuk, hogy a nagyobb szemcsék rendesen átázzanak), de a felkészülés szerves része ennek a készre keverése. Ezzel kezdjük:

Egy egyszerű keszeges etetőanyag elkészítése:

Hozzávalók 3*0,85kg etetőanyag és ½ flakon édes aroma.
Megfelelő méretű dézsába öntjük a száraz keveréket.
Majd alaposan összekeverjük, akár kézzel, akár géppel.
Merítünk egy jó adagot a tó vízéből (ez később is jó lesz).
A folyékony aromát egy mérőedénybe ötjük.
Majd felhígítjuk, és egyben kimérjük a szükséges vizet.
Folyamatos keverés mellett az egészet a keverékre öntjük.
Alaposan átdolgozzuk.
Egy másik edényre rostát helyezünk (2-3mm-est).
És átrostáljuk az etetőanyagunkat.
Csak így kapunk teljesen tökéletes homogén, gyors bontású etetőanyagot.
Következhet a föld (4kg), és az előkészítése.
A földnedves löszt is átrostáljuk (lehetőleg 1,5-2mm-es) kislyukú rostán.
Jól látható a homogén szerkezet.
Majd az egészet az etetőanyagra öntjük.
És alaposan összedogozzuk.
Próbadobás (versenyen tilos!), tökéletesen „füstöl”.

8:45

Az etetőanyag elkészítése után a csalikra kell a figyelmet fordítani. Első sorban a tűzőszúnyog, a csontkukac, a giliszta előkészítése szokott következni.

A friss, jó minőségű tűzőszúnyog így néz ki.
Az első mászatás után, a rostán maradt elpusztult lárvákra nincs szükségünk.
Leöntjük a koszos vizet róluk és friss vízbe helyezve félretesszük a limit ellenőrzéshez
Limites edénybe kerülnek a csalik. (A képen a pontos limit, ennyi vihető be maximum!)

8:50

Minden csalit (csontkukac, pinki, tűzőszúnyog, etetőszúnyog, giliszta) limites edénybe és az etetőanyagot beosztásos vödörbe helyezünk, hogy ellenőrizhető legyen. Ez után már nyugodtan nekiállhatunk a felszerelés összeállításának. Ha csontkukac és a pinki frissen kerül hozzánk, akkor nem kell külön foglalkoznunk a tisztítással, válogatással. A csalizásra szánt gilisztát érdemes a földben hagyni, és onnan válogatni, ha szükség van rá. Az etetőanyagba szánt gilisztát elő kell készíteni, annak folyamatáról majd egy következő cikkben írok.

A láda felállítása az első, ez után a hosszú, szűrű szövésű szák kerül a helyére.

Felkerül az oldalsó tálca, ide kerülnek majd a csali és az etetőanyag.

A láda bal oldalára felkerül a kis tálca, valamint a bottartó (ide kerülnek majd a nem használt botok).

Kiválasztjuk a megfelelő merítőszák fejet és feltekerjük rá a nyelet.

Négy általam használt merítő-fej: (előröl) 1. Általános használatú, mély damilból készült fej. 2. Nagy lyukú damilos, kimondottan pontyhorgászathoz (nem akad bele a bognártüske!). 3. Közepes lyuk bőségű, damilos, úgynevezett gyors keszeges merítő-fej. 4. Finom szövésű, apró lyukbőségű apróhalas merítő-fej.

A helyére kerül a hátsó…

… és az első bottartó is, mindig fő szempont a stabilitás és az elérhetőség.

9:15

Megkezdődik a limit ellenőrzés. Ha ezzel sikeresen végeztünk, egyből az etetőszúnyog szétválasztásával kell foglalkoznunk.

Az etetőszúnyog, és előkészítése:

A friss hazai etetőszúnyog ilyen szép élénkvörös, ez garantáltan friss.
Erre egy kevés száraz löszt kell szitálni, hogy szétválasszuk őket..
Összekeverés után, ha ilyen kép tárul elénk, akkor biztos a siker.
Edénybe téve, a saját papírjával letakarva órákon át változatlan marad.

9:25

A felszerelésünkhöz minden apróságot elő készítünk, hogy horgászat közben fel sem kelljen állni. Minden elérhető távolságba készítünk.

Kosarak minden helyzetre, minden méretben.
Az előketáblák nagyon hasznosak, sok időt spórolnak meg az előre elkésztett horgok.
A legtöbb esetben egy-egy vízre már előzetes információk alapján (vagy régebbi tapasztalat alapján) már csak a jónak vélt horogtípusokat viszem. Azonban a táblákban mindig van extrém körülményre is horog kötve. Így nem hiányozhatnak a könnyű keszeges horgok mellől a pontyozó horgok sem. Pontyosok közül vékony húsúak, és vékonyabbak a kapástalan időszakokra. Az előke vastagságot és a hosszat is rendszerint a víz határozza meg. 0,09-től egészen 0,17mm-ig tartok magamnál zsinórt, mindkettő véglet, leggyakrabban a 0,12-0,15-ös méreteket használom. Hosszban pedig egyszerű a megoldás, hiszen a hosszúból könnyű rövidet készíteni. Azonban ha toldjuk az előkét, akkor a szerelékbe plusz csomók kerülnek, ezek mindig gyengítik az összeállítást.
A limites edényekből a csalizó-tálcára kerülnek a csalik.
Alá pedig az etetőanyag és a megfelelően előkészített etetőszúnyog.
Nincs is más dolgunk, mint a botokat előkészíteni a horgászatra.

A botválasztás, illetve a jó botválasztás meghatározza sikerességünk. Aki megteheti, az több féle bottal érkezik a partra, azonban sokan nem tehetik meg. Nekik tanácsolom, hogy nem szabad restnek lenni, ha úgy érezzük, hogy túlságosan erős spiccel horgászunk akkor azonnal cseréljük gyengébbre. Ha esetleg nem kaptunk, akkor érdemes beszerezni újat a már meglévő botunkhoz. A nagyobb horgász áruházakban ezer forint környékén kaphatunk spicceket. A botunkat mindig vigyük magunkkal, és próbáljuk bele a kiválasztott spiccet.

A botválasztáshoz egy kis segítség a következő táblázat:

Célterület, avagy

mihez használjuk?

a bot

bot hossz

spicc

erősség

az orsó

zsinór

általános,

keszeges vízen

ligh 30-50g

3,40-3,60

0,5-2 OZ

20-25

0,14-0,20

pontyos vízen

medium,

medium-heavy

60-100 g

3,60

1-4 OZ

karbon

30-35-40

0,18-0,22

nagyhalas vízen

medium-heavy,

heavy

60-120 g

3,60-3,90

3-5 OZ

karbon,

üvegszál

30-50

0,20-0,28

távdobásra hangolva

heavy,

extra heavy

80-150g

3,90-420

5-6 OZ

karbon,

üvegszál

40- nagy dobátmérővel

0,25- dobóelőkével

9:50-kor megkezdődik az alapozó etetés, majd 10:00-kor a maga a verseny követi. Ha elég ügyesek voltunk, akkor minden a helyére került, és teljes nyugalommal horgászhatjuk végig a verseny 5 óráját. De ez már egy másik történet…

Vissza